
A katolikus bursa egy lapos, négyzet alakú tok – általában tíz-tizenkét hüvelyk széles –, amelyet a korporál, a mise során használt felszentelt vászonkendő tartására és védelmére készítettek. Két merev panelből (hagyományosan kartonból) áll, amelyet három oldalon kötöztek, a nyílt éllel, hogy a hajtogatott korporál be- és kicsússzon. Selyem, brokát vagy finom anyag borítja, és IHS monogrammal vagy kereszttel hímzett díszítéssel van ellátva; a bursa a nap liturgikus színéhez illik. A „burse” szó a középkori latin „purse” (tárca) szóból ered.
Egyszerű igazság: a katolikus bursa egy lapos, négyzet alakú tok – általában tíz-tizenkét hüvelyk széles –, amelynek egyetlen célja van: a korporális védelme, a szent vászon, amelyet a misén használnak.
Lássuk a részleteket:
Két merev lemez: Minden bursa magja két merev anyagból készül, leggyakrabban kartonból. Ezek a lemezek adják a bursának alakját, és megakadályozzák, hogy meghajoljon vagy összeomoljon.
Bekötött szélek: A lemezeket három oldalon összekapcsolják, egy oldalt nyitva hagyva. Ez az oldal lehetővé teszi, hogy könnyen ki-be csúsztatható legyen a hajtogatott korporál.
Csukó vagy kötőzsinórok: Néha a bursa egyik oldalán csukó van, vagy kötőzsinórok, illetve redők, hogy zárva maradjon, és megakadályozza a korporál kicsúszását.
Méret: A szabványos méret körülbelül tíz-tizenkét hüvelyk négyzet, elég nagy ahhoz, hogy befogadja a hajtogatott korporált, de nem annyira nagy, hogy kényelmetlen legyen.
Az anyagokat nem véletlenszerűen választják – a tartósság, a szimbólum és a pap misekötényeinek megfelelő megjelenés miatt választják.
Külső anyag: A bursa külső részét olyan anyaggal borítják, amely megfelel a nap liturgikus színének – például lila a nagyböjt idejére, fehér a húsvétra, piros a vértanúk ünnepére. Ez az anyag általában megegyezik a miseruhával vagy más miseköténnyel, gyakran selyem, brokát vagy magas minőségű anyag.
Belső bélelés: A belsejét fehér vászonnal vagy selyemmel bélelik. Ez a tisztelet és tiszteletadás kérdése – a korporál szent vászon, így tiszta bélelésre érdemes.
Díszítések: Sok bursa hímzéssel, kereszttel vagy az IHS monogrammal díszített kívülről. Néhány hozzáad bársony szegélyt, fürtöket vagy más díszítéseket, hogy jelezze a belsejében lévő szentség fontosságát.
Merevítő: A belsejében lévő karton adja a bursának a merevségét. Néhányan más merev anyagot is használhatnak, de a karton a klasszikus választás a megfelelő merevség és könnyűség miatt.
Védelem: A merev szerkezet a korporált lapos és tiszta állapotban tartja, megvédi a gyűrödstől és a szennyeződéstől.
Szimbolika: A liturgikus ruhákkal való egyezés a bursát bekapcsolja a liturgikus cselekvésbe, és a mise vizuális nyelvének részévé teszi.
Tisztelet: Minden anyagot és részletet az Eucharisztia és a liturgiában használt szent tárgyak iránti tisztelet kifejezésére választottak.
A bursa egy tartó, amelyet a pixisszel és a korporállal – a vászonkendővel, amely az Eucharisztiát tartja – való biztonságos szállításra az oltárhoz és onnan created. De hogyan kezdődött ez a hagyomány, és miért maradt fenn?
A korai egyház gyakorlata: A legkorábbi időkben a korporál sokkal nagyobb volt, és nem létezett szabványos mód a szállítására vagy tárolására. Néha összetették, és a missálébe vagy egy egyszerű zsákba rejtették el.
A 11. századi változás: Körülbelül a 11. században a korporálokat kisebbre készítették a kényelmeség érdekében. Ez a változás szükségessé tette a dedicated tartó – a bursa – létrejöttét, hogy a korporál tiszta, lapos és védett maradjon.
Terjedés Európában: A bursa használata valószínűleg Reims és hasonló helyeken kezdődött, és gyorsan elterjedt egész Európában. Gyakori látvány lett, hogy a bursát a fátyolba burkolt kehely tetején viszik a mise alatt, és az Eucharisztia kiszolgáltatásánál a misén kívül, valamint a áldás szertartásnál is használták.
Középkori fejlődés: A 12. és 13. századra megjelentek a korporálok számára készült értékes tokok, de a modern bursa forma – két merev, anyagba burkolt lap – a 14. és 17. század között vált szabványossá.
Egyetemes követelmény: 1692-re az egyházi rendeletek törvénytelenné tették a mise megünneplését bursa nélkül, ezzel megerősítve a helyét a katolikus liturgiában.
Szimbolikus cél: A bursa nemcsak gyakorlati segédeszköz. A szent tárgyak fátyolba burkolása és védelme ősi gyakorlat, amely kiemeli a benne lévő szentségét, és megvédi a sérüléstől vagy a tiszteletlenségtől. A bursa dizájnja és a hozzá illő liturgikus színek vizuálisan összekapcsolják a mise többi elemével, megerősítve ezzel szent rendeltetését.
Modern használat: A második vatikáni zsinat után a bursa használata sok helyen visszaszorult, de ahol ma is használják, ott továbbra is a tisztelet és a hagyomány gyönyörű szimbóluma marad.
Készítése: A mai bursa általában négyzet alakú tok, két keményített darabból készül, a pap miseruhájával azonos anyagból, vászonnal vagy selyemmel bélelve, és gyakran szent szimbólumokkal díszítve.
A második vatikáni zsinat előtt: A második vatikáni zsinat előtt a bursa a mise kötelező része volt. Minden pap a korporál oltárra és onnan való szállítására használta. A tisztelet és a rend látható jele volt.
A második vatikáni zsinat után: Az 1960-as évek liturgikus reformjai után a Római Misszálé általános bevezetése (GIRM) már nem említi a bursát mint kötelező elemet. A hangsúly most az egyszerűségen és a lényeges elemeken van. A korporál továbbra is szükséges, de a bursa nem.
Igen, egyes helyeken: Bár a bursa nem kötelező, egyes plébániák és papok – különösen azok, akik a hagyományos latin misét celebrálják, vagy akik erős liturgikus hagyományérzettel rendelkeznek – továbbra is használják a bursát. Ez a múlt tiszteletének módja, és egy szépség és tisztelet rétegét adja hozzá.
A legtöbb modern plébánia: A legtöbb katolikus templomban ma már nem látható a bursa használata. A korporált összetyűklik, és az oltárra vagy a sekrestyébe helyezik a plusz tok nélkül.
Egyszerűség: A modern liturgia a lényegesre helyezi a hangsúlyt. A korporál az eucharisztia megünnepléséhez szükséges, de a bursa nem.
Gyakorlhatóság: A nem lényeges elemek eltávolítása egyszerűsíti a mise előkészítését és megünneplését, így az könnyebben megközelíthető és kevésbé bonyolult a papok és a ministránsok számára.
A katolikus egyház egyértelmű irányelveket állapít meg, hogy minden oltári elem illeszkedjen a liturgikus időszakhoz, és a megfelelő üzenetet közvetítse.
A bursának egyeznie kell a nap vagy az időszak liturgikus színével. Ez nem csak egy javaslat – ez egy alapvető szabály. Ugyanazok a színek, amelyeket a pap miseruhájánál láthatunk, a bursánál is használatosak:
Zöld az ordinárius időszakhoz
Lila (bíbor) az adventhez és a böjthez
Fehér a karácsonyhoz, a húsvéthez és a fő ünnepnapokhoz
Piros a pünkösdhez, a vértanúk ünnepnapjaihoz és a Szent Szentlélechez
Rózsaszín a Gaudete és a Laetare vasárnapokhoz
Fekete a temetésekhez és a Halottak Napjához
Arany vagy ezüst használható a legünnepélyesebb alkalmakkor, még akkor is, ha helyettesíti az előírt színt.
Regionális kivételek: Egyes helyeken a kék szín engedélyezett a Mária-ünnepnapokra, de ehhez külön engedély szükséges, és nem univerzális.
Szövet: A bursa általában selyemből, bőrből, szatínból vagy a miseruhákkal egyező nagy minőségű anyagból készül. Szükség esetén egyszerűbb vászon is használható.
Rigid betétek: A tok merev panelekkel (karton vagy plexiüveg) készül, hogy megőrizze alakját.
Egyszerűség vagy elegancia: A bursa lehet egyszerű vagy gazdag, de mindig méltóságteljesnek kell lennie, és harmóniában kell állnia a többi oltári kendővel és miseruhával.
Hímzett szimbólumok: A gyakori díszítések közé tartozik a kereszt, az IHS-monogram vagy más szent szimbólumok, amelyeket általában hímzéssel vagy felvarrással helyeznek el az elülső részen. Ezeknek középre kell esniük, és nem lehetnek túlzottan díszesek.
Nem ütköző színek: A bursa soha nem ütközhet a liturgikus ruhákkal vagy más oltári kendőkkel. A vizuális egység a kulcs.
Vizuális egység: Az egyező színek és a megfelelő díszítés erősítik a szent atmoszférát, és segítenek a híveknek, hogy egy pillantás alatt felismerjék a liturgikus évszakot.
Szimbolika: Minden szín és szimbólum mély jelentéssel bír, és olyan témákat tükröz, mint a áldozat, a remény, a tisztaság vagy a gyászkodás.
Csak folttisztítás: A legtöbb bursa selyemből, szatínból vagy brokátból készül – ezek finom anyagok, amelyeket nem szabad beletenni a mosógébe. Ha port vagy egy kis foltot észlel, puha, száraz kefével vagy enyhén nedves kendővel óvatosan tisztítsa meg a felületet.
Kerülje az agresszív vegyszereket: Soha ne használjon fehérítőt vagy erős mosószer. Ezek károsíthatják az anyagot, és ki tudják mosni a liturgikus színeket.
Professzionális tisztítás: Ha a bursa erősen szennyezett, vigye el egy olyan professzionális tisztítóhoz, aki jártas a finom liturgikus textíliák kezelésében. Győződjön meg arról, hogy tudják: szent tárgyról van szó.
Tartsa laposan: A bursát mindig laposan tárolja, hogy megőrizze az alakját, és elkerülje a belső merev panelek hajlását vagy elgörbülését.
Tartsa külön a többi tárgytól: Ne halmozzon nehéz tárgyakat a bursa tetejére. Tárolja egy külön fiókban, szekrényben vagy polcon – lehetőleg tiszta kendővel bélelve.
Kerülje a napfényt és a nedvességet: A bursát távol tartsa a közvetlen napfénytől (amely kifakíthatja a színeket) és a nedves helyektől (amelyek penészt vagy gombát okozhatnak).
Használjon fedőt: Ha lehetséges, csomagolja be a bursát puha, tiszta kendőbe, vagy helyezze védőzsákba. Ez távol tartja a port és a koszát, és egyúttal tiszteletbeli réteget is ad.
Csak tiszta kéz: Mindig tiszta, száraz kézzel kezelje a bursát. Ha misére készül, győződjön meg arról, hogy a kezén nincs olaj vagy krém, amely elfoltozhatná a anyagot.
Lágy mozdulatok: Kerülje a bursa hajlítását vagy szorítását. Kérem, bánjon vele ugyanazzal a tisztelettel, mint bármely szent edénnyel.
Szezonális forgatás: Ha több bursája van különböző liturgikus színekhez, forgassa őket az egyházi naptár szerint. Így mindegyik kihasználásra és szellőztetésre kerül.
Rendszeres ellenőrzés: Ellenőrizze a bursát rendszeresen a kopás, laza szálak vagy sérülések jelei szempontjából. A problémákat haladéktalanul javítsa, hogy méltóságteljes maradjon.
Korporál — a vászonkendő, amelyet a bursa hordozni és védeni készül.
Kehelyvászon-készletek — egyező bursa, pallium, tisztítókendő és kehelyfátyol.
Oltári vászonok: korporál, tisztítókendő és pallium — hogyan működnek együtt a szent vászonok a misén.
Mi az az oltár mögötti doboz? — a pixisről és az Oltáriszentség betegekhez vivéséről.
Betöltés...