A mise ünneplése során a pap bizonyos időpontokban vizet dobhat, mint a tisztulás és áldás rituális cselekedete. Ezt a vizet szentelt víznek nevezik, amelyet pap vagy püspök áldott meg vallási szertartásokhoz és ceremóniákhoz.
A pap szentelt vizet hintázhat a mise elején, amikor belép a templomba, emlékeztetve minket a keresztségünkre és a bűntől való megtisztulás szimbólumaként. A pap a bűnbánati szertartás során is hintázhat szentelt vizet a gyülekezetre, mint a bűnbánat jeleként és Isten irgalmáért való kérésként.
Egy másik gyakori alkalom, amikor a pap szentelt vizet hintázhat, az asperges, egy rituális cselekedet, amely a misék előtt zajlik vasárnapokon és más különleges alkalmakon. Az asperges során a pap vagy egy ministráns egy szentelt vízzel teli edényt visz, és hintázza a gyülekezetre, miközben énekli az "Asperges me" ("Te hintázol engem") antifónát.
Miért keveri a pap a vizet és a bort?
Az Eucharisztia ünneplése során a pap egy kis mennyiségű vizet önt a borba a megszentelés előtt. Ez a víz és bor keverésének rituális cselekedete "törés szertartásnak" nevezik, és szimbolikus és gyakorlati jelentőséggel bír.
A víz és bor keverése a törés szertartása során Krisztus emberi és isteni természetének egységét szimbolizálja. A bor Krisztus isteni természetét képviseli, míg a víz az Ő emberi természetét. A kettő keverésével a pap elismeri és ünnepli e két természet egyesülését Krisztusban.
Gyakorlatilag a víz hozzáadása a borhoz megkönnyíti a megszentelt bor elosztását a gyülekezetnek, különösen, amikor sok ember áldozik.
A víz és bor keverése történelmi és bibliai gyökerekkel is rendelkezik. A korai egyházban a bort gyakran vízzel keverték, mielőtt felszolgálták, hogy megakadályozzák a részegséget és megtisztítsák a bort. Ezen kívül a víz gyakran keveredett a borral az Ószövetségben, mint az öröm és bőség szimbóluma.
